Minden üzemeltető számára fejtörést okoz, hogy a leghatékonyabb megoldást válassza, mivel egy rossz döntés nem csak magas üzemeltetési költségekkel, de esetlegesen többlet kiadásokkal is járhat. A megfelelő terméket megtalálni azonban nem egyszerű, hiszen számos eltérő technológiai megoldás érhető el a piacon.
Mit vegyünk alapul, ha az ideális megoldást keressük?
Hiszen sokan tévesen azt gondolják az energiatakarékosság kulcsa a fogyasztási érték.
Hogy a lényeg érthető legyen érdemes visszatekinteni, hiszen kezdetekben a kézszárítókat nem nagy teljesítményű elektromotorok működtették, hanem kisebb 50-100 wattos motor és egy nagyobb teljesítményű fűtőszál, mely igazából jelentős mennyiségű áram felvételével volt csak képes felmelegíteni a levegőt. Ám nem volt hatékony, ugyanis nagyjából 40 mp-et vett igénybe egy kézszárítás, mindezt magas energiafelhasználás mellett.
Mára már tudjuk, a „minél nagyobb teljesítmény annál nagyobb hatékonyság” feltételezés nem fedi a valóságot. Épp ellenkezőleg!
Az évek alatt végbement termékfejlesztések eredményeképpen némileg átalakult ez a nézőpont, így már a kéz meleg levegővel történő szárítása helyett a víz kezekről való lefújása vált lényegessé.
A kifújt levegő sebessége vált a hatékonyság sarokkövévé, mely elérését különböző technikákkal igyekeztek elérni. A legtöbb esetben a fűtőszál mérete csökkent vagy nem is tartalmazott a készülék, így vált energiatakarékossá a kézszárító.
Az üzemeltetők többsége azonban egy 2000-2500W és egy 950W teljesítményű készülék közül ma is a nagyobb watt értékkel bíró hatékonyságára voksolna. Tévesen!
Ezek a készülékek modernebb műszaki tartalmuk miatt már minimális energiafelhasználással is 10-12 mp alatt szárítják a kezet. Ez a rövid szárítási idő és a nagy energiát felhasználó fűtőszál hiánya együttesen még kevesebb energiafelhasználást eredményez.
